kezdőlap
  kutyakiképzés
  tanácsok
  munka közben
  kapcsolat
  ajánlott oldalak
 

kutyakiképzés - kutyakiképző - hobbykutya

 

Erényi Zita kutyakiképző apportírozásról és az apportírozás tanításáról

Miért nem hozza a labdát a kutyám?
 

Farkas és kutya

Néhány szót ejtsünk a farkasokról, hiszen a kutya a farkastól származik. Az etológiában még ma is számtalan viselkedésformát, a farkas csapatban történő viselkedéséhez hasonlítanak, annak ellenére, hogy kutyánkat már háziasítottuk.

A vadászat során a farkas falka minden tagja, a falkavezér "utasításai" alapján vadászik. A kiszemelt zsákmányt elkezdik üldözni egészen addig, míg az kifárad. Ekkor megtámadják és lerántják a földre. A vadászat célja a táplálékszerzés, mely három alapvető viselkedésformát foglal magában.

A fürkésző viselkedés a vad felkutatásában, a harci viselkedés a vad megtámadásában, a táplálkozási viselkedés az elejtett zsákmány elfogyasztásában játszik szerepet. A farkasok tömeges támadással tudják áldozatukat megölni. Ennek egyik célja az életben maradás és a támadás során a lehető legkevesebb sérülés szerzése. Ezt a viselkedési formát tapasztalhatjuk a kutyák falkában történő támadásánál is.Akár emberrel, akár kutyákkal szemben.

Ezt a tényezőt, (a falkában történő támadásokat, együttműködést) a kutyával való együttélésünk során nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A képzés során mindenképpen számolnunk kell ezzel a viselkedésformával. Mivel a képzések kutyaiskolákban történnek, ahol pedig kicsi, nagy, kölyök és felnőtt kutyákkal együtt kell dolgozni. Ilyenkor bizony a kutyák a falkára jellemző törvények szerint kezdenek el viselkedni. Az addig kedvesnek, aranyosnak hitt kutyánk hirtelen más viselkedést mutathat, mint otthon a megszokott környezetében. Ezért sokszor meglepetést okozhatnak, amit a gazdik félreértenek. Nehéz beleélni magunkat a kutya szerepébe, és onnét szemlélni a falka törvényeit. Pedig ezek léteznek, és ha nem veszünk tudomást róla, bizony komoly képzési, nevelési hibákat lehet elkövetni.

A vadászat során a farkasok hatalmas távolságokat képesek bejárni, vadászterületük óriási. Kiéhezett állapotban egyetlen éjszaka alatt képesek ötven kilométeres távolságot is becserkészni. Minden falkának megvan a maga vadászterülete, amelyet elhatárol más falkától. Többnyire estétől hajnalig vadásznak.

És ismét térjünk vissza kutyáinkhoz. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy bizonyos kutyák többször megszöknek otthonról, vagy vadászkutyáink orrukat földre szorítva szimatolnak végig hatalmas területeket. A viselkedés könnyen magyarázható a vadász,- vagy táplálékszerzési ösztönnel, melyet a kutyának meg kell nyugtatni, ezért elmegy zsákmányt ejteni, éhségét megszüntetni.

És akkor még nem beszéltünk a kanok esetében a tüzelő szukák iránti érdeklődésről, azokról a kutyákról, melyekkel nem foglalkoznak megfelelően vagy szakszerűen, ezért unalmukban, vagy a viselkedésükben fellépő bizonytalanság miatt kóborolnak el, keresve maguknak egy pótcselekvést, mellyel vágyaikat, félelmeiket stb. levezethetik, megnyugtathatják.

De ne felejtsük el, hogy egy jól képzett kutya is elkóborolhat, hiszen az ösztönök sokszor "felülbírálhatják" a tanultakat. A kutya nem gép. Vannak ösztönei, reflexei, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni sem a képzés, sem a nevelés során.

A kutyát már háziasítottuk, vajon a farkast és ember között is létezhet ilyen szoros együttműködés? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a farkas és ember között is lehetséges szoros kontaktus. De a teljesség és az elfogulatlanabb kép kedvéért hozzá kell tennünk, hogy az ember által nevelt farkasok nemi érettségük elérése után veszélyesekké válhatnak gazdájukra, hacsak nem úgy foglalkoztak velük, hogy a legcsekélyebb esélyük sem lehet a "falkavezetői" pozíció megszerzésére. A farkasok életében ugyanis természetes dolog, hogy a fiatal állatok előbb vagy utóbb megpróbálnak magasabb pozícióba jutni a hatalmi ranglétrán.

Éppen ezért a - főleg a hím egyedek, megpróbálkozhatnak a falkavezér pozíció megszerzésével, még akkor is, ha az őket nevelő emberrel kell szembeszállniuk. Ezen a téren a farkasok meglehetősen erélyesek is lehetnek. Az emberrel szemben a farkasok komoly sérüléseket tudnak okozni, míg a másik farkasnak csupán csak enyhe karcolást okoz.

És az is lehet, hogy a behódoló pozíció sem váltja ki ugyanazt a hatást a farkas felé, mintha ugyanezt egy farkast tenné társával szemben, sőt lehet, hogy agressziót vált ki a farkasból. Ugyanezt kutyáinknál sokkal könnyebben - bár, nem mindig harc nélkül - el tudjuk érni. A farkasokhoz képest könnyebben el tudjuk érni a vezetői pozíciót. És ha a gazda megbetegszik, a kutya nem fogja azonnal megtámadni és átvenni tőle a főnöki helyet.